Sziasztok,kedves olvasóim.
Hmm..furcsa újra itt.
Tudom,tudom..rettenetes blogger vagyok,megvárattalak titeket,mindent itt hagytam a nagy semmiben lógva.
Bocsánatot kérek tőletek..minden egyes olvasómtól,aki hétről hétre,kitartóan várja az új részt.Köszönöm a komizóknak a lelkes kommenteket.
Megígértem,hogy nem hagyom abba.Hát nem is.Újra itt vagyok,nem mondom,hogy teljesen tele ihlettel,de összeszedtem magam.
Remélem nem okozok többet csalódást,és ez a rész is elnyeri a tetszéseteket.
Jó olvasást!!!
Ninaa...
Hmm..furcsa újra itt.
Tudom,tudom..rettenetes blogger vagyok,megvárattalak titeket,mindent itt hagytam a nagy semmiben lógva.
Bocsánatot kérek tőletek..minden egyes olvasómtól,aki hétről hétre,kitartóan várja az új részt.Köszönöm a komizóknak a lelkes kommenteket.
Megígértem,hogy nem hagyom abba.Hát nem is.Újra itt vagyok,nem mondom,hogy teljesen tele ihlettel,de összeszedtem magam.
Remélem nem okozok többet csalódást,és ez a rész is elnyeri a tetszéseteket.
Jó olvasást!!!
Ninaa...
******************************************
Zayn és én a kanapén elterülve bámulunk valami értelmetlen tv sorozatot.Senki sincs itthon,csak mi ketten.Liam és Holly,otthon vannak Wolverhamptonban,Louis és Eleanor Doncasterben,Niall Dublinban,Harry pedig Holmes Chapelben. Gondolni sem merek arra,hogy másfél hét múlva talán még távolabb lesznek,és ki tudja mikor jönnek haza.
2 perc távollét után,Zayn huppan le mellém,kezében egy tál popcornal.Nem vagyunk együtt,néha még is úgy viselkedünk.Mindketten tudjuk,hogy ha most jönnénk össze,még jobban fájna majd a búcsúzás.
-Zayn..-szólítom meg.Válláról felemelem a fejemet,és törökülésbe helyezkedek el. -Mindenki hazament!!Tudom,hogy imádod a családodat.Miattam nem kell itthon maradnod!Menj haza nyugodtan!!-eresztek egy bíztató mosolyt felé.Nem is értem mi miért agyunk itt.Simán hazameehettünk volna.
-Oké..mennyi idő alatt pakolsz össze??-áll fel és a lépcső felé indul
-Mi?-pattanok fel
-Nélküled nem megyek sehova!!-fordul vissza.Szája sarkában egy mosoly bújik meg.Gyors léptekkel szelem át a köztünk lévő távolságot,és szorosan magamhoz ölelem.
Másfél óra múlva,már Zayn autójában ülünk.
-Mit mondunk anyának??-néz rám,huncut mosollyal
-Anya imád téged!!100%,hogy ki fog faggatni mindkettőnket!Mit mondunk?Hogy naponta csókolózunk,de nem vagyunk együtt??-utolsó mondata hallatán lehajtom fejemet. Nagyot sóhajt,s kezét az enyémre csúsztatja. -Sajnálom!Talán az utolsót nem kellett volna!
-Nem!Teljesen igazad van!!De ezt megbeszéltük...-nézek fel rá
Miért ilyen nehéz minden??Miért pont most mennek el?amikor végre minden jó lehetne?
3 óra kocsikázás után,Zayn parkol,egy szürke ház előtt.Kiszállunk az autóból.
-Nyugi!!-mondja Zayn a másik oldalról.Sóhajtok,és kiveszem a táskámat.A csomagtartónál futunk össze.
-Zoe,fal fehér vagy!!-ráncolja homlokát Zayn -El ne ájulj nekem!-lassan fogja meg kezemet,és az ajtó felé kezd húzni.Megnyomja a csengőt,hozzám hajol,s lágy puszit nyom a homlokomra.Elmosolyodok,de amint lépteket hallunk,elengedjük egymás kezét.Zayn rám kacsint,majd a nagy,fekete ajtóra néz.
Waliyha nyit ajtót.Szemei elkerekednek,kezét szája elé teszi,halkan felsikít.
-Zayn!-ejti ki bátyja nevét,és szó nélkül,hatalmas lendülettel karjaiba ugrik. -Annyira hiányoztál!!!Olyan jó hogy itt vagy!!!!-egyre szorosabban karolja Zayn nyakát,aki mosolyogva húga hátát simogatja.
-Te is hiányoztál,húgi...de nem kapok levegőt!-nyöszörög Zayn.Waliyha enged a szorításán,majd felém indul.
-Zoe,ugye?-mosolyog.
-Igen!-bólintok
-Waliyha vagyok!!Szia!!-mosolyog
-Szia!!-mosolygok én is.Közelebb lép,és megölel.Meglep ez a gesztus,de visszaölelem.
Beljebb megyünk a házba.A nappaliból hangos gyereknevetés és valami mese hang szűrődik ki.Saffa háttal ül nekünk,kezében egy plüssmacival.Hangosan énekli,a jól ismert Spongyabob betétdalát.
-Dearanyos!!-nézek Zaynre.Rám mosolyog,ledobja a cuccait,majd Saffa mögé guggol és halkan vele énekli a dalt.Saffa hátrakapja a fejét.Dobhártya szaggató sikítást ereszt,és azonnal Zayn nyakába ugrik. Zayn,egyik kezével megtámasztja magát,másikkal kishúgát szorítja magához.
-Saffa,az Isten szerelmére,ne sikíts!!!-szól a konyhából egy női hang,majd lassan őt is megpillantom.Egy egyszerű kék farmer,és egy fehér blúz van rajta,gondolom nem rég ért haza.Haja szabadon omlik hátára és vállára.
-Ksifiam!!-ennyit mond.Szapora léptekkel közelíti meg a fiút,majd karjaiba zárja.Pár kósza örömkönnycseppet vélek felfedezni,amit ő azonnal letöröl.
-Szia,anya!-Zayn hangja halk,mégis örömteli.Pár perc múlva elválnak. Trisha hozzám lép.
-Szia,Zoe!-mosolyodik el,majd lágyan megölel
-Jó napot!-mosolygok és visszaölelem.
-Mennyit nőttél!!Kész nő vagy!!Utoljára az X-faktor döntőjében láttalak!!És most....gyönyörű vagy!!-egy tincset vesz ujjai közé,két ujjával kisimítja
-Köszönöm!-mosolygok.Zanyt is agyon dicséri és szorongatja édes anyja,majd a konyhába vezet minket.
-Apa,nincs itthon??-pattan le egy bárszékre Zayn.Trisha megrázza a fejét,majd megkeverget valamit.
-Miért nem szóltál,hogy érkeztek??Készültem volna!-mutogat egy fakanállal Trisha
-Mert délelőtt döntöttük el!És így nagyobb volt a meglepetés!-ad magyarázatot Zayn.
-Lenne egy kérdésem!!-néz rám Trsiha,halvány mosollyal
-Anya,kérlek!-forgatja meg a szemeit Zayn.Kezét,combomra csúsztatja.Perverz mosollyal néz rám,ami engem is vigyorgásra késztet.
-Ugye,együtt vagytok??-Trisha hangja hirtelen megtelik energiával,reménnyel és örömmel.
-Nem!-vágjuk rá egyszerre
-De,Zayn..
-Anya!!-szakítja félbe Zayn édesanyja mondanivalóját. Trisha megforgatja szemeit,majd folytatja a főzést.Csak úgy repül az idő,észre sem vesszük,hogy több órát végigbeszéltünk. Trisha nem adja fel.10 percenként megkérdezi,biztos nem vagyunk-e együtt,és hogy milyen aranyosak lennénk együtt.
Vacsorára,a családfő is hazajön.Ugyanolyan lelkesedéssel köszönti Zayn.Yaser lepakol,átöltözik,majd Zaynnel a teraszra ülnek ki.
-Mindig ezt csinálják,amikor Zayn hazajön!!-mosolyog Waliyha,aki épp mellém ül.
-Apa fia beszélgetés?-kérdezem mosolyogva,mire bólint.
-Jártok Zaynnel?-kérdezi hirtelen
-Nem!-rázom meg fejem
-Na ne már!!Hazudsz!!-nevet fel
-Nem hazudok,Waliyha!Zayn és én...ez eléggé bonyolult!!-vonok vállat,egy sóhajtás kíséretében.
-Anya,ellopom Zoet!!-mondja Waliyha majd megragadja kezemet és a nappaliba húz.A kanapén foglalunk helyet,ahol megkezdődik a faggatás.Nagyjából elmesélem a bonyolult történetet,hogy miért is nem vagyunk együtt.
Vagy fél óra múlva,Zayn lép be,és kezét nyújtja felém.
-Megmutatom a szobámat!Gyere..-segít fel a kanapéról,majd az emelet felé vezet.
Kinyitja előttem az ajtót,kezét hátamra vezeti,és picit lök rajtam.Belépek a szobába.A falak kék színűek,egyik oldalon egy nagy franciaágy van,mellette egy éjjeliszekrény,egy papzsákot is felfedezek.A plafonról,papírból készült űrhajók lógnak le.
-Ja.izé..még nem volt időm leszedni..-vakargatja a tarkóját.
-Nyugi!!Ez aranyos!-nevetek fel.A kis íróasztalhoz sétálok,ahol pár könyv,ceruzatoll és családi képek vannak.Hátrafordulok,Zayn az ágyon fekszik.Lerúgom a cipőmet és bemászok mellé.
-Anya nagyon oda van!-kezdi simogatni a hajamat
-Anyukád nagyon aranyos!-mosolygok.
-Te is az vagy....-könyökére támaszkodik,majd fölém kerekedik.Először arcomra nyom puszit,majd ajkaim felé halad.
-Zayn..-sóhajtok -Mi van ha anyukád bejön??-szakítom félbe a csókot
-Nem fog!!-suttogja ajkaimba.Trappolásra leszünk figyelmesek majd az ajtó kicsapódik.-Zayn kérlek azonnal beszélj anyával mert....-darálja Waliyha,azonban amint meglát minket,megtorpan,szemei kikerekednek -Izé..asszem..én..-kezd dadogni.Zayn azonnal leugrik rólam
-Mi a baj,Wali?-kérdezi Zayn
-Mit csináltatok??-mutat bátyjára majd rám
-Waliyha ez az én szobám,és kopognod kellett volna!!Miért kell beszélnem anyával?-áll fel és közelebb sétál húgához.
-Emlékszel arra a szórakozóhelyre,ahova ellógtál azzal a csajjal amikor 14 éves voltál?-mutogat Waliyha.Zayn szigorúan néz rá,mire azonnal elhallgat.
-Nem nem..miattam nem kell!!-nevetek fel -Mond csak nyugodtan!!-bólogatok,és törökülésbe helyezkedek.
-Igen,és?-fordul vissza Zayn húga felé
-Az egyik barátom ott tartja meg a szülinapját,és hivatalos vagyok.De anya nem enged egyedül!!!-tárja szét a karját -Beszélnél vele,hogy elég idős vagyok,ahhoz,hogy kikapcsolódjak a barátaimmal?-lép beljebb Waliyha,és mellém zuhan az ágyra.
-Fiú az a barát?-kérdezi Zayn szigorú tekintettel
-Zayn!!-sóhajt Waliyha.
-Fiú vagy nem?-löki be az ajtót Zayn.Sosem láttam még így.Szeme féltően csillog.Hihetetlen mennyire próbálja óvni mindentől és mindenkitől a testvéreit.
-Igen,Zayn..fiú!Most lesz 17!!Beszélj anyával kérlek!!-kérleli Waliyha.Zayn sóhajt,majd kimegy.
Zayn Malik
Waliyha az én kishúgom,és nem vehetik el tőlem!Nagy léptekkel haladok le a lépcsőn,egészen a konyháig,ahol anya tüsténkedik.
-Anya..-szólítom meg,hogy rám nézzen
-Mond,csak drágám!-szól selymes hangon,s tovább szeli a zöldségeket.
-Waliyha..-kezdeném de megszólal
-Zayn!!Nem bízom meg a fiúban!!Nem mehet el felügyelet nélkül!!-rázza meg fejét.
-Felügyelet nélkül?-kérdezek vissza
-Nem szeretnéd megmutatni,Zoe-nak a várost?-fordul felém
-Holnapra terveztem a városnézést és a nosztalgiázást!!De...elkísérem Waliyha-t,ma este!!Legalább Zoe megismerheti a barátaimat!!-vonok vállat
-A barátaidat??-kérdez rá hirtelen anya
-A...jobbik felét!!-helyesbítek.Tény és való,hogy a tinédzser kori haverjaim fele,rémes egy társaság.Amikor 13 évesen belekeveredtem a haveri körükbe,nem volt kiszállás.14 évesen dohányozni kezdtem,rengetegszer kiszöktem,és anyáék nem tudtak mit tenni. Mert nem engedtem.Teljesen kitaszítottam őket az életemből.Aztán mikor nagypapa meghalt,mintha bomba robbant volna.Hirtelen minden megváltozott.Rájöttem hogy hülyeséget csináltam.
-Éjfélre Waliyhanak haza kell jönnie,még ha veled van akkor is!!-zökkent ki anya a gondolkozásból
-Anya!!20 éves vagyok!!Tudok vigyázni rá!!-erősködök
-A húgod pedig csak 15!!-érvel
-De Zoe is ott lesz!!!
-És akkor ugye nem akarsz holt részeg lenni???-áll elém
-Mi?Nem!Dehogy!!-rázom meg fejemet
-Zoe rendes lány!!Próbáld meg nem elüldözni!!-néz rám szigorúan
-Jó-jó!!Akkor Wali jöhet?-kérdezem meg még egyszer.Anya sóhajt.
-De csak ha megígéred,hogy egy percre sem veszed le róla a szemedet!!!!-fordul felém
-Ááá,köszi-köszi,köszi!!!-visít fel Waliyha és anya nyakába ugrik.
megforgatom szemeimet,majd az emeletre megyek.Visszamegyek a szobámba,azonban Zoe nincs ott.Hova tűnt?Halk kacagás hallatszik,Saffa szobájából.Óvatosan nyitok be a pinkre mázolt szobába. Zoe törökülésben ül Saffa előtt,aki hason fekve,a paklóra könyökölve támasztja meg fejét,és boldogan csacsog barátnőmnek.Barátnőmnek.Bárcsak azt mondhatnám,hogy az enyém.Hogy csak az enyém.Szívem szerint becsomagolnám,és magammal vinném a túrnére.Már most hiányzik az édes mosolya,a nevetése.Az apró kis gesztusai,az érintése.A csókja.Mindene.
Zoe vesz észre először. Rám kacsint,majd figyelmét ismét kishúgomnak szenteli.Belopakodok a szobába,egészen kishúgomig. Hirtelen kezdem csikizni,amitől hangosan,nevetve sikít fel.Ölembe veszem,majd az ágyra helyezem.
-Zaaayn!!-kiabálja nevemet.Pár perc kínzás utána,amikor szerintem már a hallásomat is elvesztettem a sikítástól,elengedem.Kacagva rohan Zoehoz,s átkarolja derekát.Meglepődik,karjaival átkarolja Saffa hátát.
-Saffa,gyere le,kérlek!!-kiabál fel anya. Saffa azonnal elengedi Zoet,és villámsebességgel sprintel ki a szobából.
-Édes kiscsaj!-mosolyog Zoe,miközben elsétálna mellettem
-Akár a bátyja!-ragadom meg csuklóját,majd magamhoz húzom.Túl közel került.Ajkai pár centire vannak enyémtől. -Meg akarlak csókolni..-suttogom ajkaiba.Csak reménykedni tudok,hogy végre nem fog ellenkezni.
-Zayn..-suttogja nevemet
-Zoe,mutathatok vala...-ugrándozik be Saffa.Ezt nem hiszem el.Imádom a húgaimat,de mindig a legrosszabbkor toppannak be. -Zayn,mit csinálsz vele?-kérdezi
-Csak beszélgettünk...-magyarázom.Az apró lány,közén furakodik,és megfogja Zoe kezét.Arca még mindig vörös.Gyönyörű.
-Megmutathatom a babaházamat?-néz fel rá Saffa
-Persze!!-bólint,mosolyogva Zoe.Saffa megragadja kezét és kifelé kezdi húzni a szobából.Lassan ballagok utánuk.Mire leérek ők már a nappaliban vannak,ahol Saffa csak úgy darálja a szöveget Zoenak.Megszólal a csengő.Az ajtóhoz sétálok,majd lassan kinyitom.
Ő meg mit keres itt??
-Szia Zaynie!!!-ugrik nyakamba az ismerős lány.Honnan tudta,hogy itthon vagyok?Minek jött ide...?
-Mi a baj,Wali?-kérdezi Zayn
-Mit csináltatok??-mutat bátyjára majd rám
-Waliyha ez az én szobám,és kopognod kellett volna!!Miért kell beszélnem anyával?-áll fel és közelebb sétál húgához.
-Emlékszel arra a szórakozóhelyre,ahova ellógtál azzal a csajjal amikor 14 éves voltál?-mutogat Waliyha.Zayn szigorúan néz rá,mire azonnal elhallgat.
-Nem nem..miattam nem kell!!-nevetek fel -Mond csak nyugodtan!!-bólogatok,és törökülésbe helyezkedek.
-Igen,és?-fordul vissza Zayn húga felé
-Az egyik barátom ott tartja meg a szülinapját,és hivatalos vagyok.De anya nem enged egyedül!!!-tárja szét a karját -Beszélnél vele,hogy elég idős vagyok,ahhoz,hogy kikapcsolódjak a barátaimmal?-lép beljebb Waliyha,és mellém zuhan az ágyra.
-Fiú az a barát?-kérdezi Zayn szigorú tekintettel
-Zayn!!-sóhajt Waliyha.
-Fiú vagy nem?-löki be az ajtót Zayn.Sosem láttam még így.Szeme féltően csillog.Hihetetlen mennyire próbálja óvni mindentől és mindenkitől a testvéreit.
-Igen,Zayn..fiú!Most lesz 17!!Beszélj anyával kérlek!!-kérleli Waliyha.Zayn sóhajt,majd kimegy.
Zayn Malik
Waliyha az én kishúgom,és nem vehetik el tőlem!Nagy léptekkel haladok le a lépcsőn,egészen a konyháig,ahol anya tüsténkedik.
-Anya..-szólítom meg,hogy rám nézzen
-Mond,csak drágám!-szól selymes hangon,s tovább szeli a zöldségeket.
-Waliyha..-kezdeném de megszólal
-Zayn!!Nem bízom meg a fiúban!!Nem mehet el felügyelet nélkül!!-rázza meg fejét.
-Felügyelet nélkül?-kérdezek vissza
-Nem szeretnéd megmutatni,Zoe-nak a várost?-fordul felém
-Holnapra terveztem a városnézést és a nosztalgiázást!!De...elkísérem Waliyha-t,ma este!!Legalább Zoe megismerheti a barátaimat!!-vonok vállat
-A barátaidat??-kérdez rá hirtelen anya
-A...jobbik felét!!-helyesbítek.Tény és való,hogy a tinédzser kori haverjaim fele,rémes egy társaság.Amikor 13 évesen belekeveredtem a haveri körükbe,nem volt kiszállás.14 évesen dohányozni kezdtem,rengetegszer kiszöktem,és anyáék nem tudtak mit tenni. Mert nem engedtem.Teljesen kitaszítottam őket az életemből.Aztán mikor nagypapa meghalt,mintha bomba robbant volna.Hirtelen minden megváltozott.Rájöttem hogy hülyeséget csináltam.
-Éjfélre Waliyhanak haza kell jönnie,még ha veled van akkor is!!-zökkent ki anya a gondolkozásból
-Anya!!20 éves vagyok!!Tudok vigyázni rá!!-erősködök
-A húgod pedig csak 15!!-érvel
-De Zoe is ott lesz!!!
-És akkor ugye nem akarsz holt részeg lenni???-áll elém
-Mi?Nem!Dehogy!!-rázom meg fejemet
-Zoe rendes lány!!Próbáld meg nem elüldözni!!-néz rám szigorúan
-Jó-jó!!Akkor Wali jöhet?-kérdezem meg még egyszer.Anya sóhajt.
-De csak ha megígéred,hogy egy percre sem veszed le róla a szemedet!!!!-fordul felém
-Ááá,köszi-köszi,köszi!!!-visít fel Waliyha és anya nyakába ugrik.
megforgatom szemeimet,majd az emeletre megyek.Visszamegyek a szobámba,azonban Zoe nincs ott.Hova tűnt?Halk kacagás hallatszik,Saffa szobájából.Óvatosan nyitok be a pinkre mázolt szobába. Zoe törökülésben ül Saffa előtt,aki hason fekve,a paklóra könyökölve támasztja meg fejét,és boldogan csacsog barátnőmnek.Barátnőmnek.Bárcsak azt mondhatnám,hogy az enyém.Hogy csak az enyém.Szívem szerint becsomagolnám,és magammal vinném a túrnére.Már most hiányzik az édes mosolya,a nevetése.Az apró kis gesztusai,az érintése.A csókja.Mindene.
Zoe vesz észre először. Rám kacsint,majd figyelmét ismét kishúgomnak szenteli.Belopakodok a szobába,egészen kishúgomig. Hirtelen kezdem csikizni,amitől hangosan,nevetve sikít fel.Ölembe veszem,majd az ágyra helyezem.
-Zaaayn!!-kiabálja nevemet.Pár perc kínzás utána,amikor szerintem már a hallásomat is elvesztettem a sikítástól,elengedem.Kacagva rohan Zoehoz,s átkarolja derekát.Meglepődik,karjaival átkarolja Saffa hátát.
-Saffa,gyere le,kérlek!!-kiabál fel anya. Saffa azonnal elengedi Zoet,és villámsebességgel sprintel ki a szobából.
-Édes kiscsaj!-mosolyog Zoe,miközben elsétálna mellettem
-Akár a bátyja!-ragadom meg csuklóját,majd magamhoz húzom.Túl közel került.Ajkai pár centire vannak enyémtől. -Meg akarlak csókolni..-suttogom ajkaiba.Csak reménykedni tudok,hogy végre nem fog ellenkezni.
-Zayn..-suttogja nevemet
-Zoe,mutathatok vala...-ugrándozik be Saffa.Ezt nem hiszem el.Imádom a húgaimat,de mindig a legrosszabbkor toppannak be. -Zayn,mit csinálsz vele?-kérdezi
-Csak beszélgettünk...-magyarázom.Az apró lány,közén furakodik,és megfogja Zoe kezét.Arca még mindig vörös.Gyönyörű.
-Megmutathatom a babaházamat?-néz fel rá Saffa
-Persze!!-bólint,mosolyogva Zoe.Saffa megragadja kezét és kifelé kezdi húzni a szobából.Lassan ballagok utánuk.Mire leérek ők már a nappaliban vannak,ahol Saffa csak úgy darálja a szöveget Zoenak.Megszólal a csengő.Az ajtóhoz sétálok,majd lassan kinyitom.
Ő meg mit keres itt??
-Szia Zaynie!!!-ugrik nyakamba az ismerős lány.Honnan tudta,hogy itthon vagyok?Minek jött ide...?