Hellokaa...a hétvégém elég sűrűre sikerült..ballagás,bankett,vendégek.Sajnálom a késést.Nem akarok bunkó lenni de lehet meg is érdemeltétek...(persze vannak kivételek) .Miért csak ketten komiznak?Ketten-hárman pipálnak...miért???
Ne csináljátok már...légyszíves...ez nekem nagyon rosszul esik.Ötleteket,kéréseket nyugodtan írhattok...komiba,vagy chat-be is...
Én azért próbáltam apait,anyait beleadni ebbe a részbe...miattatok...
Majd meglátjuk,hogyan sikerült...
Jó olvasást..
Nina...
******
Ui:Bocsi a helyesírási hibákért... :DD
******
A nappaliban ülünk.Anya,apa,Karen,Geoff,Liam és én.Mindannyian feszültek,kivéve minket Liam-el.Fogalmunk sincs arról mi lehet a kupaktanács lényege.
-Hogy vagy kincsem??-krdezi Karen Liam-től
-Remekűl anya,de elmondanátok végre,miért kellet hirtelen haza jönnöm???-kérdezi Liam kissé zaklatottan
-Persze..-bólint Karen,majd összenéznek anyával.Liam feláll édesanyja mellől,majd leűl mellém.Fél kezével átöleli derekamat.Ez már a békülés jele...elmosolyodok gesztusán.
-1993...-kezd bele anya -Gimisek voltunk.Fiatalok,felelőtlenek,kamaszok....nem gondolkodtunk,csak az érzelmeink hajtottak bennünket.16 éves voltam.Mat és én egy pár voltunk.-anya hangja megremegett majd folytatta
-Teherbeestem...16 évesen.Nem voltam képes az abortuszra...így hát kihordtam.A baba szeptember 29.-én megszületett....
-Kiderűlt...hogy nekem nem lehet gyerekem...-ismeri be Karen.Itt lesokkolódtam.Akkor hogy van Liam???
-Én pedig nem tudtam volna egy kisbabát nevelni.A baba gyámságát Karen kapta meg....-néz rám és Liam-re anya
-Várjatok..-rázom meg a fejem -1993.szeptember 29.???Kisbaba??Karen-nek nem lehet gyereke...-szűkítem le az eseményeket
-Én vagyok az a gyerek??-áll fel Liam
-Liam az??-állok fel én is,szorosan mellé
-Igen...-bólint Karen.Anyára nézünk,erősítésért.Ő is bólint
-Nem..ez nem lehet...Nem is ti vagytok az igazi szüleim??-emeli fel a hangját Liam
-Meg kell értened Liam...-áll fel anya
-Hogyan értsem meg??19 évig hazugságban éltem.Mindvégig azt hittem ti vagytok a szüleim...-mutat Karen-e és Geoff-ra -És nem...miért nem mondtátok el???-kiabál Liam
-Meg kell értened.Nem zavarhattalak össze.Azzal rombadőlt volna a gyerekkorod.Liam...csak neked akartunk jót....Hidd el...-szipog anya
-Nem..el lehetetlen...-suttogja Liam,majd kirohan a nappaliból.Pár másodperc múlva a bejárati ajtó csapódik.
-Liam és én...testvérek vagyunk??-kérdezem a nyílvánvalót..
-Igen...bólint anya -Édestestvérek...
-Most mégjobban összetört nem gondoljátok???Most..hogy fel tudja fogni...a karrierje,az élete...ezzel minden megváltozhat....-indulok el
-Zoe..kicsim hová mész???-kiált utánam anya
-El....Liam-hez...Legalább valaki legyen mellette...-gyorsan felveszem a cipőmet,majd rohanok utána
-Liam...-kiáltom nevét.De választ nem kapok.Futva kezdem keresni.Először az utcán,majd kimegyek a főútra...de sehol.Aztán eszembejut.A park...mindíg odamentünk ha rossz kedvünk volt.Sarkonfordulva rohanok a park felé,néha néha nevét kiáltva.
-Liam...-torpanok meg.A jól megszokott padon űl,könyökét térdén támasztva,arcát tenyerébe temetve.Odasétálok hozzá,majd halkan leülök mellé.Ismerem.Ilyenkor jobb ha magára hagyom...de nem engedhetem,hogy egyedűl búslakodjon.
-Liam..én mindig itt vagyok neked....mindíg is úgy szerettelek mint a testvéremet...-magyarázok
-Zoe...-néz rám.Szeme tele van könnyel,de nem engedi ki őket.Mint erős férfi,bent tartja,pedig tudja...előttem nem kell szégyellnie.
-Gyere ide...-rántom magamhoz.Arcát hajamba temeti.Késöbb már csak meleg könnyeket érzek a vállamon.Nem zokog.Nem mutatja ki teljesen érzéseit.Előttem sosem mutatta.Mindíg is ő volt a támaszom,talán ezért sem.
Kb 1 órát ülünk a padon.Mindent kibeszélve.Lelkileg tudom hogy még mindig össze van törve.Mindent kiad magából.Hogy a srácokkal mostanában mennyit veszekednek.Hogy a management lassan szét szakítja őket.A sok utálkozó,és a sűrű munkabeosztás.
Én személy szerint úgy gondolom,hogy ezt egy nagy bulinak is fel lehetne fogni.Ezt az egész lnekesi karriert.Öt helyes,vicces,rendes srác alkot egy bandát akiért lányok milliói vannak oda.Persze szabályok és beosztás akkor is kellenek,de nem ilyen szoros.A csinos pofi megvan..a tökéletes hang is pipa.Ráadásúl mindenben össze is tartanak.Mint egy nagy család.Így...kevesebb kötelezettséggel,és több szabadidővel is milliókat kaszálhatnának.Hisz az igazi Directionerek így szeretik őket.Szétszórtan,bohókásan,viccesen.És nem a komolya One Direction-t.....
Liam fél kézzel ölel..így megyünk haza.Nem tudom,most haragudnom kéne anyára,vagy sem...persze kicsit neheztelek rájuk,amiért titkolóztak...de belegondolva...én sem lettem volna képes 16 évesen gyereket nevelni.
-Vissza menjünk Londonba???-nézek fel rá
-Nem tudom...jó újra itthon..de össze vagyok zavarodva.Hol is van az otthonom??-nevet fel szomor
an
-Liam...nálunk mindig otthon vagy...-mosolygok rá
-Szeretlek hugi..-nyom puszit fejem tetejére
-Énis Liam...-mosolyodok el.Lassan hazaérünk.Anyát a konyhában találjuk...Liam azonnal felmegy,én pedig hosszú anya-lánya beszélgetésre indulok.
-Szia..-ülök le a pulthoz
-Szia kicsim...Liam??-néz a lépcső felé szomorúan
-Anya..-rázom a fejem
-Ezt még meg kell emésztenie...te is tudod...-veszek el egy almát
-Tudom..csak olyan nehéz.Most,hogy tudja az igazat.Mi van ha meg utál??-esik kétségbe
-Ugyan már anya.Payne vér folyik az ereiben...-mosolygok -Ő nem olyan..most kicsit összetört,de meg fog békélni.Hidd el.Hisz ismered.És imád téged....kis kora óta a második anyukájának tekintett,és kiderűlt,hogy te vagy az első,és az egyetlen...-magyarázok
-Igazad lehet...-hajtja le a fejét -Te haragszol rám??-kérdezi félénken
-Anya...dehogy haragszom!!Vagyis...sajnálom Liam-et...de meg tudlak érteni..valamilyen szinten.Én sem tudtam volna 16 évesen gyereket nevelni....-állok fel
-Köszönöm kicsim..-ölel meg-Nem fog anyának szólítani...ugye??-szipog
-Most még nem...de idővel lehet...ezt neked is meg kell értened...
****
2 nap Wolverhamptonban töltött nap újra összehozott minket.A családot...
Viszont el kellett jönnünk.Liam-éknek egy kis zárókoncertjük lesz.Nem kell megijedni,a banda megmarad...csak úgymond "nyári szünetet" tartanak.Ez a koncert Londonban lesz,családiasan.A srácok így délután 3-kor már a stúdióban ropják,míg mi,lányok.Így mi hárman Eleanor lakásán körmöt festünk és az esti ruhákat válogatjuk.Meghívtam Danielle-t is,de elutazott.Szegény a munkába temetkezve próbál küzdeni lelkiismeretével,amiért megcsalta Liam-et,és így szétmentek.Hiába beszélték már meg a dolgokat.Dani nagyon a szívére vette.
Így hát maradt a kis hármasunk.
-Melyik legyen??-tart elénk El 2 összeállítás.Az egyik lila fodros egybeszoknya,míg a másik egy bőrnaci,lila toppal.
-A szoknya..-mondjuk egyszerre Rebekával
-Okéé..-dobta le az ágyra El a ruhát,a másikat pedig visszaviszi Louis szobájába
-Mivan Harry-vel?-kérdezem barátnőmtől
-Lehet egy ember 3 nap alatt szerelmes??-pirul el
-Rebeka...-visítom -Te belezúgtál???-pattanok fel
-Nyugi már Zoe...-ránt vissza
-És asszem Harry is Rebekába...-jön be El
-Honnan tudod??-vonjuk kérdőre
-Nem voltál itt két napig Zoe...az sok idő ám...-helyezkedik el mellettünk.Mindannyian a parkettán ülünk,és körömlakkokat válogatunk.
-Ó,miről maradtam le??-mosolygok
-Harry 20 percenként kitalált valamit,hogy felhívhassa....-rázza meg a fejét El
-De édes...-kapok játékosan számhoz.
Szépen kibeszéljük a srácokat.Egytől egyik.Eleanor elmondása szerint Zayn keresett engem.Jó is lenne....
A traccspartink közepén megcsörren a telefonom.
-Hallo...-veszem fel
-Jó napot kedvesem.Te vagy Zoe Payn, nem igaz??Mrs.Morgan vagyok,a szomszéd-hallok egy idős női hangot
-Ömm..igen!Miben segíthetek??-kérdezem
-Az az 5 idióta nyitva hagyta a kerti csapot,és a jég hideg víz csak úgy spriccel az udvaromban.Azonnal kapcsolja ki valaki!!Így nem tudok napozni...-vált hirtelen hisztérikusba.Azonnal felpattanok és szedegetem össze a cuccaimat.
-Rendben!!Azonnal ott vagyok asszonyom!!-teszem le gyorsan
-Mi történt??-kérdezik aggodalmasan a lányok
-A srácok nyitva hagyták a kerti slagot,és Mrs.Morgan udvarát áztatja...-vigyorodok el a végére,gyorsan magamra kapom a cipőm és indulok is
-De este jössz,igaz?-kiáltja utánam Rebeka
-Ott találkozunk....-kiáltom vissza,majd beülök az autóba és hazáig meg sem állok.Szinte úgy török be a házba,majd rohanok át rajta.A kerti csapból csak úgy spriccel a víz.Nagy nehezen elzárom,de közben én is tiszta víz leszek.
-Na végre...azt hittem sosem hagyja abba...-könyököl ki a kerítésen az idős hölgy
-Igazán sajnálom Mrs.Morgan...a srácok nevében is...biztosan véletlen volt..-szabadkozok
-Nincsenek véletlenek.Azok a suhanc kölykök mindig valami galibát csinálnak...-mérgelődik.Pár percnyi csevely után (még engem is jól kiosztott) bemegyek a lakásba.A koncert este 6-kor kezdődik.
Épp indulok zuhanyozni amikor megcsörren a telefonom.Kijelzőn Liam neve villog.
-Szia..-köszönök
-Szia húgi..otthon vagy?-kérdezi gyorsan, a köszönés után
-Aha..-bólintok
-Menny be a zeneszobába..-kezdi hadarva
-Hogy hogy hova???-vágok közbe
-Zeneszoba...földszinten,a nappali után,a fürdő mellett jobbra...-darálja le.Mekkora ez a ház???
-Igen...és?
-Az asztalon.Egy piros mappa.Nagyon fontos....-magyarázza
-Jóó...-sóhajtok -Mikorra kell?-kérdezem
-Nem jönnél el a koncert előtt egy fél órával??Mert kb. akkorra.Paul valami tárgyalásra megy és azért kell neki....
-Okéé..akko Fél 6-ra megyek....szia Liam..-mosolygok
-Szia Eperke..-nevet fel,majd leteszi.Kezdek rá jönni,hogy ez a ház sokkal nagyobb lett.
Hamar meg is találom ezt a bizonyos helyiséget.A falon gitárok,középen egy nagy íróasztal.Rengetek kotta.A szoba szélénél egy dobszerkó.Egymás mellett felállítva 5 mikrofon.Az egész szoba otthonos.Tökéletes berendezésű.A sok kotta között nehézkesen,de megtalálom a piros mappát.A borítón nagy betűkkel ez áll:PAUL...
Magamhoz veszem a papírokat,majd felmegyek készülődni.Már épp mennék be a szobámba,azonban észreveszem,hogy az egyik szobaajtó nyitva van. Zayn ajtaja.Nem tudom megállni....nem megy.
Körülnézek,pedig tudom,hogy nincs otthon senki.Óvatosan benyitok.Utoljára amikor itt jártam,csak kiabáltam,és nem tudtam jól körbenézni.A mappát leteszem az ágyra,majd az íróasztalhoz sétálok.
Tudom,nem szép amit csinálok,de hajt a kíváncsiság.
Az íróasztalon családi fotók,ballagási képek,egy rajz mappa és sok kacat hever.
A kis éjjeliszekrényhez sétálok.Nem hiszek a szememnek.Egy lány képe díszeleg,gyönyörű keretbe foglalva.Egy lány...én vagyok a képen.Emlékszem mikor ezt csinálták...vidámparkban voltunk.A hajam olyan kócos volt mint egy vattacukor,mert Louis annyira félt a hullámvasúton,hogy megnyugodjon a hajamat szorongatta....mert elmondása szerint az megnyugtatta.
Elmosolyodom az emlékeken.De miért tette ki?A szobájába....
Úristen..mégis mit csinálok..-eszmélek fel.Azonnal visszarakom a képet a helyére,felkapom a papírokat majd gyorsan kimegyek a szobából.Mégis csak a magánélete...
Villámgyorsan lezuhanyozok,majd kifestem magam.Gyors ruhaválasztásom eredménye egy comb közepéig érő,virágos egybe szoknya,hozzá egy halványzöld blézer,és egy rózsaszín magassarkú.
Egy fekete táskába beleteszem a telefonomat,a Liam által rámbízott papírokat és még pár szükséges holmit,majd a vállamra dobva leviharzok a lépcsőn.A pultról elveszem a kocsikulcsot,bezárom a lakást és elindulok a koncertre
-Hogy vagy kincsem??-krdezi Karen Liam-től
-Remekűl anya,de elmondanátok végre,miért kellet hirtelen haza jönnöm???-kérdezi Liam kissé zaklatottan
-Persze..-bólint Karen,majd összenéznek anyával.Liam feláll édesanyja mellől,majd leűl mellém.Fél kezével átöleli derekamat.Ez már a békülés jele...elmosolyodok gesztusán.
-1993...-kezd bele anya -Gimisek voltunk.Fiatalok,felelőtlenek,kamaszok....nem gondolkodtunk,csak az érzelmeink hajtottak bennünket.16 éves voltam.Mat és én egy pár voltunk.-anya hangja megremegett majd folytatta
-Teherbeestem...16 évesen.Nem voltam képes az abortuszra...így hát kihordtam.A baba szeptember 29.-én megszületett....
-Kiderűlt...hogy nekem nem lehet gyerekem...-ismeri be Karen.Itt lesokkolódtam.Akkor hogy van Liam???
-Én pedig nem tudtam volna egy kisbabát nevelni.A baba gyámságát Karen kapta meg....-néz rám és Liam-re anya
-Várjatok..-rázom meg a fejem -1993.szeptember 29.???Kisbaba??Karen-nek nem lehet gyereke...-szűkítem le az eseményeket
-Én vagyok az a gyerek??-áll fel Liam
-Liam az??-állok fel én is,szorosan mellé
-Igen...-bólint Karen.Anyára nézünk,erősítésért.Ő is bólint
-Nem..ez nem lehet...Nem is ti vagytok az igazi szüleim??-emeli fel a hangját Liam
-Meg kell értened Liam...-áll fel anya
-Hogyan értsem meg??19 évig hazugságban éltem.Mindvégig azt hittem ti vagytok a szüleim...-mutat Karen-e és Geoff-ra -És nem...miért nem mondtátok el???-kiabál Liam
-Meg kell értened.Nem zavarhattalak össze.Azzal rombadőlt volna a gyerekkorod.Liam...csak neked akartunk jót....Hidd el...-szipog anya
-Nem..el lehetetlen...-suttogja Liam,majd kirohan a nappaliból.Pár másodperc múlva a bejárati ajtó csapódik.
-Liam és én...testvérek vagyunk??-kérdezem a nyílvánvalót..
-Igen...bólint anya -Édestestvérek...
-Most mégjobban összetört nem gondoljátok???Most..hogy fel tudja fogni...a karrierje,az élete...ezzel minden megváltozhat....-indulok el
-Zoe..kicsim hová mész???-kiált utánam anya
-El....Liam-hez...Legalább valaki legyen mellette...-gyorsan felveszem a cipőmet,majd rohanok utána
-Liam...-kiáltom nevét.De választ nem kapok.Futva kezdem keresni.Először az utcán,majd kimegyek a főútra...de sehol.Aztán eszembejut.A park...mindíg odamentünk ha rossz kedvünk volt.Sarkonfordulva rohanok a park felé,néha néha nevét kiáltva.
-Liam...-torpanok meg.A jól megszokott padon űl,könyökét térdén támasztva,arcát tenyerébe temetve.Odasétálok hozzá,majd halkan leülök mellé.Ismerem.Ilyenkor jobb ha magára hagyom...de nem engedhetem,hogy egyedűl búslakodjon.
-Liam..én mindig itt vagyok neked....mindíg is úgy szerettelek mint a testvéremet...-magyarázok
-Zoe...-néz rám.Szeme tele van könnyel,de nem engedi ki őket.Mint erős férfi,bent tartja,pedig tudja...előttem nem kell szégyellnie.
-Gyere ide...-rántom magamhoz.Arcát hajamba temeti.Késöbb már csak meleg könnyeket érzek a vállamon.Nem zokog.Nem mutatja ki teljesen érzéseit.Előttem sosem mutatta.Mindíg is ő volt a támaszom,talán ezért sem.
Kb 1 órát ülünk a padon.Mindent kibeszélve.Lelkileg tudom hogy még mindig össze van törve.Mindent kiad magából.Hogy a srácokkal mostanában mennyit veszekednek.Hogy a management lassan szét szakítja őket.A sok utálkozó,és a sűrű munkabeosztás.
Én személy szerint úgy gondolom,hogy ezt egy nagy bulinak is fel lehetne fogni.Ezt az egész lnekesi karriert.Öt helyes,vicces,rendes srác alkot egy bandát akiért lányok milliói vannak oda.Persze szabályok és beosztás akkor is kellenek,de nem ilyen szoros.A csinos pofi megvan..a tökéletes hang is pipa.Ráadásúl mindenben össze is tartanak.Mint egy nagy család.Így...kevesebb kötelezettséggel,és több szabadidővel is milliókat kaszálhatnának.Hisz az igazi Directionerek így szeretik őket.Szétszórtan,bohókásan,viccesen.És nem a komolya One Direction-t.....
Liam fél kézzel ölel..így megyünk haza.Nem tudom,most haragudnom kéne anyára,vagy sem...persze kicsit neheztelek rájuk,amiért titkolóztak...de belegondolva...én sem lettem volna képes 16 évesen gyereket nevelni.
-Vissza menjünk Londonba???-nézek fel rá
-Nem tudom...jó újra itthon..de össze vagyok zavarodva.Hol is van az otthonom??-nevet fel szomor
an
-Liam...nálunk mindig otthon vagy...-mosolygok rá
-Szeretlek hugi..-nyom puszit fejem tetejére
-Énis Liam...-mosolyodok el.Lassan hazaérünk.Anyát a konyhában találjuk...Liam azonnal felmegy,én pedig hosszú anya-lánya beszélgetésre indulok.
-Szia..-ülök le a pulthoz
-Szia kicsim...Liam??-néz a lépcső felé szomorúan
-Anya..-rázom a fejem
-Ezt még meg kell emésztenie...te is tudod...-veszek el egy almát
-Tudom..csak olyan nehéz.Most,hogy tudja az igazat.Mi van ha meg utál??-esik kétségbe
-Ugyan már anya.Payne vér folyik az ereiben...-mosolygok -Ő nem olyan..most kicsit összetört,de meg fog békélni.Hidd el.Hisz ismered.És imád téged....kis kora óta a második anyukájának tekintett,és kiderűlt,hogy te vagy az első,és az egyetlen...-magyarázok
-Igazad lehet...-hajtja le a fejét -Te haragszol rám??-kérdezi félénken
-Anya...dehogy haragszom!!Vagyis...sajnálom Liam-et...de meg tudlak érteni..valamilyen szinten.Én sem tudtam volna 16 évesen gyereket nevelni....-állok fel
-Köszönöm kicsim..-ölel meg-Nem fog anyának szólítani...ugye??-szipog
-Most még nem...de idővel lehet...ezt neked is meg kell értened...
****
2 nap Wolverhamptonban töltött nap újra összehozott minket.A családot...
Viszont el kellett jönnünk.Liam-éknek egy kis zárókoncertjük lesz.Nem kell megijedni,a banda megmarad...csak úgymond "nyári szünetet" tartanak.Ez a koncert Londonban lesz,családiasan.A srácok így délután 3-kor már a stúdióban ropják,míg mi,lányok.Így mi hárman Eleanor lakásán körmöt festünk és az esti ruhákat válogatjuk.Meghívtam Danielle-t is,de elutazott.Szegény a munkába temetkezve próbál küzdeni lelkiismeretével,amiért megcsalta Liam-et,és így szétmentek.Hiába beszélték már meg a dolgokat.Dani nagyon a szívére vette.
Így hát maradt a kis hármasunk.
-Melyik legyen??-tart elénk El 2 összeállítás.Az egyik lila fodros egybeszoknya,míg a másik egy bőrnaci,lila toppal.
-A szoknya..-mondjuk egyszerre Rebekával
-Okéé..-dobta le az ágyra El a ruhát,a másikat pedig visszaviszi Louis szobájába
-Mivan Harry-vel?-kérdezem barátnőmtől
-Lehet egy ember 3 nap alatt szerelmes??-pirul el
-Rebeka...-visítom -Te belezúgtál???-pattanok fel
-Nyugi már Zoe...-ránt vissza
-És asszem Harry is Rebekába...-jön be El
-Honnan tudod??-vonjuk kérdőre
-Nem voltál itt két napig Zoe...az sok idő ám...-helyezkedik el mellettünk.Mindannyian a parkettán ülünk,és körömlakkokat válogatunk.
-Ó,miről maradtam le??-mosolygok
-Harry 20 percenként kitalált valamit,hogy felhívhassa....-rázza meg a fejét El
-De édes...-kapok játékosan számhoz.
Szépen kibeszéljük a srácokat.Egytől egyik.Eleanor elmondása szerint Zayn keresett engem.Jó is lenne....
A traccspartink közepén megcsörren a telefonom.
-Hallo...-veszem fel
-Jó napot kedvesem.Te vagy Zoe Payn, nem igaz??Mrs.Morgan vagyok,a szomszéd-hallok egy idős női hangot
-Ömm..igen!Miben segíthetek??-kérdezem
-Az az 5 idióta nyitva hagyta a kerti csapot,és a jég hideg víz csak úgy spriccel az udvaromban.Azonnal kapcsolja ki valaki!!Így nem tudok napozni...-vált hirtelen hisztérikusba.Azonnal felpattanok és szedegetem össze a cuccaimat.
-Rendben!!Azonnal ott vagyok asszonyom!!-teszem le gyorsan
-Mi történt??-kérdezik aggodalmasan a lányok
-A srácok nyitva hagyták a kerti slagot,és Mrs.Morgan udvarát áztatja...-vigyorodok el a végére,gyorsan magamra kapom a cipőm és indulok is
-De este jössz,igaz?-kiáltja utánam Rebeka
-Ott találkozunk....-kiáltom vissza,majd beülök az autóba és hazáig meg sem állok.Szinte úgy török be a házba,majd rohanok át rajta.A kerti csapból csak úgy spriccel a víz.Nagy nehezen elzárom,de közben én is tiszta víz leszek.
-Na végre...azt hittem sosem hagyja abba...-könyököl ki a kerítésen az idős hölgy
-Igazán sajnálom Mrs.Morgan...a srácok nevében is...biztosan véletlen volt..-szabadkozok
-Nincsenek véletlenek.Azok a suhanc kölykök mindig valami galibát csinálnak...-mérgelődik.Pár percnyi csevely után (még engem is jól kiosztott) bemegyek a lakásba.A koncert este 6-kor kezdődik.
Épp indulok zuhanyozni amikor megcsörren a telefonom.Kijelzőn Liam neve villog.
-Szia..-köszönök
-Szia húgi..otthon vagy?-kérdezi gyorsan, a köszönés után
-Aha..-bólintok
-Menny be a zeneszobába..-kezdi hadarva
-Hogy hogy hova???-vágok közbe
-Zeneszoba...földszinten,a nappali után,a fürdő mellett jobbra...-darálja le.Mekkora ez a ház???
-Igen...és?
-Az asztalon.Egy piros mappa.Nagyon fontos....-magyarázza
-Jóó...-sóhajtok -Mikorra kell?-kérdezem
-Nem jönnél el a koncert előtt egy fél órával??Mert kb. akkorra.Paul valami tárgyalásra megy és azért kell neki....
-Okéé..akko Fél 6-ra megyek....szia Liam..-mosolygok
-Szia Eperke..-nevet fel,majd leteszi.Kezdek rá jönni,hogy ez a ház sokkal nagyobb lett.
Hamar meg is találom ezt a bizonyos helyiséget.A falon gitárok,középen egy nagy íróasztal.Rengetek kotta.A szoba szélénél egy dobszerkó.Egymás mellett felállítva 5 mikrofon.Az egész szoba otthonos.Tökéletes berendezésű.A sok kotta között nehézkesen,de megtalálom a piros mappát.A borítón nagy betűkkel ez áll:PAUL...
Magamhoz veszem a papírokat,majd felmegyek készülődni.Már épp mennék be a szobámba,azonban észreveszem,hogy az egyik szobaajtó nyitva van. Zayn ajtaja.Nem tudom megállni....nem megy.
Körülnézek,pedig tudom,hogy nincs otthon senki.Óvatosan benyitok.Utoljára amikor itt jártam,csak kiabáltam,és nem tudtam jól körbenézni.A mappát leteszem az ágyra,majd az íróasztalhoz sétálok.
Tudom,nem szép amit csinálok,de hajt a kíváncsiság.
Az íróasztalon családi fotók,ballagási képek,egy rajz mappa és sok kacat hever.
A kis éjjeliszekrényhez sétálok.Nem hiszek a szememnek.Egy lány képe díszeleg,gyönyörű keretbe foglalva.Egy lány...én vagyok a képen.Emlékszem mikor ezt csinálták...vidámparkban voltunk.A hajam olyan kócos volt mint egy vattacukor,mert Louis annyira félt a hullámvasúton,hogy megnyugodjon a hajamat szorongatta....mert elmondása szerint az megnyugtatta.
Elmosolyodom az emlékeken.De miért tette ki?A szobájába....
Úristen..mégis mit csinálok..-eszmélek fel.Azonnal visszarakom a képet a helyére,felkapom a papírokat majd gyorsan kimegyek a szobából.Mégis csak a magánélete...
Villámgyorsan lezuhanyozok,majd kifestem magam.Gyors ruhaválasztásom eredménye egy comb közepéig érő,virágos egybe szoknya,hozzá egy halványzöld blézer,és egy rózsaszín magassarkú.
nagyon jó lett, nagyon várom mi fog történni közte és Zayn között, siess :)
VálaszTörlésennek örülök.. :DD siestek..
VálaszTörlés